Bemutatkozás

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán szereztem általános pszichológusi diplomát 1996-ban, majd az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karán krízistanácsadó szakpszichológusi képesítést. (Az ezt igazoló dokumentumot a KEZDŐLAP menüpont jobb oldalán találja.) A diploma megszerzése után az "útkeresés" jegyében újságíróként dolgoztam. Több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy visszataláljak tanult hivatásomhoz. Ez idő alatt sokat tanultam, sokat láttam, sokféle embert, számtalan sorsot ismertem meg. Ezek az átfogó tapasztalatok kiapadhatatlan forrásként szolgálnak a pszichológusi munkámban. 

Alapvetően nem vagyok pszichológus párti. Meggyőződésem ugyanis, hogy mindenki maga képes a legjobban irányítani az élete (vagy ha úgy jobban tetszik) a sorsa szekerét, hiszen ő tudja csak, honnan indult és mi a célja, ismeri az utat, amelyen halad, sőt, az útját kísérőket sem ismerheti jobban senki.

Olykor azonban "beüt a mennykő" és a gyeplő kicsúszik az ember kezéből. Ekkor szükség lehet egy idegen átmeneti (!) és szakszerű segítségére, aki - a szekeres hasonlatnál maradva - visszatereli a kocsit az útra. Tévedés azt hinni, hogy a segítségkérés a gyengeség jele. Épp' ellenkezőleg! Az, aki felméri, hogy az adott helyzetben "nem tudja egyedül tartani a gyeplőt", megtette az első lépést a szekere visszaterelése érdekében.

A "mennykő becsapódások", vagyis a krízisek az élet természetes velejárói. Senki nem úszhatja meg! A különbség csupán az, hogy vannak, akik a legnagyobb vihar közepette is képesek az úton tartani a szekerüket, mert már sok égi csapást meg- és túléltek, és vannak, akik először találkoztak szokatlan és váratlan helyzettel, így nem tudják, mitévők legyenek.

A kínai képírásban kétféle képpen ábrázolják a krízist, egyrészt a "veszély", másrészt a "lehetőség" írásjellel.

Abban tudok segíteni, hogy - ha abban Ön is partner - a válsághelyzet egy új kezdet lehessen.